Love. Teach. Play.
Dorka hamar elkezdett feleltetni, főleg engem, A Nagyarcú Kutyaszakértőt. Miből is? Kutyaértésből. De hát… csak három hónapos! Valóban. Ez adott egy kis időt a felkészülésre. De nem sokat. Tantárgy viszont annál több akadt. Például a szobatisztaság. Dorka rettentő gyorsan utcatiszta lett. Vagyis jó sokat sétáltunk vele, hogy tutira elvégezze lenn a dolgát, ő meg piszkosul…
Nagy naivan azt hittem, mivel már két kutyám volt (Timber előtt egy cocker spániel tizenpár évesen) értek valamennyire hozzájuk. Sőt. Abban a hitben ringtam, nagyon is profi vagyok. Hisz Tinyó parancsszóra feküdt, ugatott, helyben maradt, bármikor és bárhonnan be lehetett hívni, tizenkét évesen is tanult új trükköket*, fiatalon pedig aktívan és sikeresen agilityzett. Soha nem volt gond…
…ugyanis kezdetben vala Timber. Aki egyrészről tipikus belga juhász, másrészt egyáltalán nem az. Volt. Nincs már velünk, de – ha már említettem – néhány szó arról, mit is értek a fentiek alatt. Tipikus belga, mert munkamániás, labdafüggő, eszes és villámgyors. Nem az, mert nyugodt, kiegyensúlyozott, amolyan “mindenki-kutyája”. Ő testesítette meg a klasszikus jó kutyát, könnyű…