Love. Teach. Play.
Pierrot-nak Talán foxi-németjuhász keverék lehetett, ismertem vagy 9 éve. Vakargattam drótszőrét, derültem jókat lesből-odacsipkedős természetén, kaján vigyorán. Nem sokszor vétette észre magát, csak jött a nyomunkban, haladt a bandával, őrizte a házat. Na jó, néha rájött a vadászhatnék, a csirkék reszkettek ilyenkor, aztán némi intenzív papucsdobálás, ordibálás hatására visszazökkent jókutyába. A kezeim között halt meg.…
Dorkám nincs jól. Még mindig vagy már megint. Valószínűleg múlik a második gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító injekció hatása és újra kezdenek sajogni a porcikái. És még mindig nem tudjuk pontosan, mi baja; izomszakadás, porckorongsérülés vagy “csak” idegsérülés. Ha továbbra sem javul, megyünk specialistához meg röntgenre, mondjuk ez utóbbit szerintem már vagy két hete meg kellett volna ejteni. De…
Eszter barátnőm kérdezte még a télen – miközben enyhén szédült Doris körkörös rohangálásától – , hogy próbáltuk-e már a terelést*. Ha már juhászkutyáim vannak. Szégyen és gyalázat: nem még. Illetve Zsófi egyszer elvitte anno a hátulgombolós Dorkát, de ott és akkor még sokkal jobban érdekelték a bakfist a kutyák és az emberek. Ideje lett hát…