Love. Teach. Play.
Még a blogspotos helyre kiraktam egy OKJ-s csoporttársam ajánlotta házi kutyakeksz receptet, de eddig nem volt kapacitásom megalkotni. Ha már Demény annyira imádja a töpit, ezt a változatot csináltam meg, persze így csínján bánok az osztogatással, különben hamar felvennék ebeim a farkincás gömb alakot, ami hidrodinamikailag ugyan előnyös, de hát mégse ebihalak, úgyhogy inkább kihagynám. Úgyis…
Húzz ki egyet a hátamból! Minap csörgött a telefonom, viszonylag kései órán. Egy trendi kutyapanzió vezetője hívott, akikhez néhány hónapja jelentkeztem mint sétáltató, napközis óvónéni, házhozmenő blökifelvigyázó, netán kutyatréner. Annak idején udvariasan ugyan, de elhajtottak a vérbe – pedig még ügyes ókájés papírom is van! meg referenciát is szereztem! – , gondolom nem voltam szimpi…
Mikor a kiskutya megérkezett, aggódva lestem Dorka reakcióit (Ardbeget nem féltettem, ő már a kiválasztáskor egyértelműen fülig szerelmes lett, nem belém), reméltem megismétlődik, ami Shianne-nel; a kelpiebabát anno azonnal szárnyai alá vette, pátyogatta, játszani tanította, óvónéniskedett vele és abszolút imádta. Hát nem így lett, erre a kotnyeles szőrgombócra kezdetektől gyanakodott. Aki adott is rá okot bőven:…