Love. Teach. Play.
A reggeli, uzkve háromnegyed órás sétánkat nagyjából mindig ugyanazon az útvonalon járjuk be, amolyan “három-az-egyben” menetként: lerendezik a pisit-kakit, futkározhatnak és játszhatnak, beszerezzük a reggelinek valót. A tojáshéjseggű ebzet viselkedésén tűnt fel, mennyire rituálékkal teli esemény ez; marha hamar eltanulta Doristól, merre vannak a kajalelőhelyek, hova szoktak kulázni a hajléktalanok, merről várhatók a cimbik. Hol…
Fellángolt mostanában a póráztéma és amúgy is régóta figyel itt a piszkozat a különféle nyakbavalókról. Ráadásul akárhányszor meglátom az idióta tömbszomszédot a szöges nyakörves dalmatájával (!), felhorgad bennem a vágy, hogy na most aztán jól megírom. Ma is láttam. Befelé álltak a tüskék. Ezeket nem kéne Ha már szöges, kezdem ezzel. Mi a baj vele?…
Tisztességes sznobként nem csak arra vagyok finnyás, hogy néz ki a kutyám – most már kutyáim -, hanem arra is, mit eszünk. Ők kutyakajából kapnak eléggé csúcsminőséget, én igénylem embernek valóból a hasonlót, KK pedig remek partner ehhez.* * bár állítja, hogy ő nem sznob, hanem echte nemesi származású. Legtöbbször tök evidens – legalábbis nekünk…