Love. Teach. Play.
Azaz in memoriam. Mert meghalt a cicám. Igen, ez egy kutyás blog, viszont Maffival töltöttem a fél életemet. 18 évig voltunk együtt, még macskának is szép kor. Bőven megérdemli a megemlékezést, nem mellesleg ez nekem is segít feldolgozni az elvesztését. Lelkiekben már készültem rá, hogy előbb-utóbb elmegy, de nem így… pont előtte való este beszélgettünk…
Közös alap, hogy csapatban élnek. Falka vagy ménes, egyre megy. Alkalmazkodnak, figyelik egymás reakcióit, kommunikálnak, hierarchiát alakítanak ki. Ezért tudnak együttműködni az emberrel, aki szintén falkaállat, szociális lény. Ugyanez elvárhatatlan egy macskától (bár sokan próbálkoznak kitartóan). Hatalmas különbség ugyanakkor, hogy az egyik növényevő, a másik ragadozó. Mások a motivációk, félelmek, ingerküszöbök. Nagyon más az emberhez…
Akárhogy számolom, két hónapot tutira késett Dorka lánysága, na nem mintha hiányzott volna, csak eddig atompontosan nyolc hónapra jött meg neki mindig, lehetett kalkulálni vele. Pont bekavart a decemberi K99 előtti – amúgy is – felfokozott hangulatba, mivel én úgy számoltam, a sűrűjében lesz a vizsga idején, és akkor némileg problémásabb lett volna az egész…