Love. Teach. Play.
A kutyások ugyanolyan remek célcsoportja a mindenféle bizbaszt és hülyeséget gyártó, tehetséges marketingeseket alkalmazó cégeknek, mint a gyerekesek. Megfelelő körítéssel seperc alatt meggyőzhetők vagyunk, hogy kisállatunk élete nem lehet teljes az imént orrunk elé tolt napelemes karomfényesítő, illetve az 582. szett teniszlabda nélkül. Ugye…? Te jó ég, mennyi fasságnak bedőltem én is, aztán vagy a…
Új szomszédunk lett. Az előző, a morcos bácsi 90+ évesen meghalt, egyedül élt, beköltözésünkkor volt némi halovány csörténk a fürdési időpontjainkat illetően (írógéppel írt korrekt levelek vártak az ajtóba csíptetve, megbeszéltük vele, hogy mi sajnos nem tudjuk máshova tenni a zajos kazánú fürdőszobánkat, esetleg tegye el az azzal közös faltól az ágyát, van rá 90…
Sokadszorra morfondírozom el azon, hogy mekkora kultúrája van kies hazánkban a betegre zabáltatásnak. Szó szerint értem, mert addig nem elégszik meg a vendégül látó, míg rosszul nem érzed magad. Akkor megnyugszik. Igaz, te kékülsz, lilulsz, puffadsz, csikarsz, szédülsz, de ő boldog; jót főzött, ízlett, nem halsz éhen, ő meg jó házigazda volt. Mindannyian találkoztunk már…