Love. Teach. Play.
Képzeld, nekem is van néha szülinapom, nemcsak a kutyáimnak (és nekem is gyakrabban, mint szeretném). Néha meg is ünneplem, kábé ugyanolyan gyakran és akkora felhajtással, mint az övékét (semennyire / épphogycsak). Idén viszont egy forró és viharos nap estéjére kitaláltam, együnk rákot, kagylót, egyéb csúszómászókat, de bor helyett sört gurítsunk utánuk, tehát belga étterembe mentünk,…
Felettébb keserves feladatként mostanában hétvégente meghívásoknak teszünk eleget, nyomorú sorsunk ezúttal a Balaton-felvidékre vetett, sheltie-s barátnőm nyaralójába. Természetesen Ardiék is jöhettek, illetve szerintem elsősorban nekik szólt az invitálás, és mi elkísérhettük őket. Persze kaland nékül soha nem ússzuk meg, ezúttal a GPS vitt be minket az erdőbe, szó szerint. Én ugyan gyanakodtam, hogy földrajzi ismereteim…
Hát nem leszünk egy hajós család, most már ez is biztos. Illetve KK és a sheltie még lehet, mi Dorkával inkább kihagyjuk ezt a mókát, keresünk valami öreglányokhoz illőbbet, mittudomén, sapkahorgolást vagy mezítlábas sziklamászást. De mindenképp valami olyat, amit szilárd talajon lehet űzni. Úgy indult az egész, hogy drága jó exfőnököm már akkor kapacitált minket…