Love. Teach. Play.
A hosszútávfutó nem mindig magányos Tegnap futni vittem Dorist. (Most tekintsünk el attól, hogy mekkora hőstett ez, merthogy triatlonok ide, félmaratonok oda, még mindig utálok futni.) Szokás szerint pórázt nem vittem, nyakörv helyett ledsort kanyarintottam a füle mögé, korán sötétedik már. Szokás szerint bele se gondoltam, mennyire science fiction lehet másnak az, ami nekem ennyire…
Triatlonozom három éve. Az olimpiai táv a kedvencem, nem döglök ki halálosan tőle, és még élvezni is tudom a 1,5 km úszásból, 40 km biciklizésből és 10 km futásból álló versenyt. Tavaly teljesítettem egy fél-Ironmant, ami cirka ennek a duplája (igaz, pocsék idővel, 90 km bringázás után elbőgtem magam, hogy egy félmaratonnyit még futnom kell,…
Az év egyik legmelegebb napját bírtuk kiválasztani, hogy autózzunk nem keveset, meg ácsorogjunk a sztrádán a dugóban, de hát mit lehet tenni, ha már 7 hetesek Ardi tesójának kölykei, és jövő héten gazdihoz kerülnek? Aki sheltiebabázni vágyik (márpedig vágytunk), az így járt. Nyunyizhattunk cserébe gusztustalanul aranyos kölök, növendék és felnőtt mini-lessziket*, tiszta nyugiterápia. Ha mindenkinek…