Love. Teach. Play.
Fullra járatom mostanában a kisrókát, egyszerre készülünk K99 ügyességi szintekre meg Do as I do – vizsgára. És persze agilityedzések, mert az jó. Kitaláltam, hogy menő lenne jövőre kijutni a sheltie-s agility VB-re, szóval nem ártana belehúzni kicsit tudatosságban, koncentrációban, technikában. Szombati szereplésünk is ezt sugallta, jumpingon ugyan 3. lett Ardbegovics, de az agility futamot csúnyán…
Megint előráncigálódott a póráztéma, pedig sokáig olyan jó nyugi volt. De most a XIII., meg aztán a IX. kerület is ráébredt, hogy rég vegzáltuk a kutyásokat, elkanászodtak a besték. Utóbbi rögtön vérszemet is kapott: ha már bírság, legyen kövér! Kissé túllőttek ugyan a célon, hisz semennyire nem életszerű 200ezerre büntetni Mari nénit, aki leugrott otthonkában…
Vendégposzt következik Cintiától, ki az angliai kutyatartásról írt egy kis beszámolót. Amit rólam érdemes tudni, hogy gyerekkorom óta volt kutya körülöttem. Nagyszülőknél egy ír szetter volt mikor megszülettem, Dorka. Aztán később ahogy nőttem nyaggattam anyát, hogy Sajó kutyát szeretnék (Bobtail kutyus a Jamie és a csodalámpa című meséből). Szinte mindig volt kutyánk. Mikor fősulira mentem…