Love. Teach. Play.
Volt egy ilyen tervem, hogy szerzek textilboxot az állatkáknak. Illetve nekem eszembe nem jutott volna, Zsófi izélgetett, hogy versenyeken, edzéseken jobban járok, ha ebben tárolom Dorkáékat, mert ha csak kikötöm vagy fogom őket és közben nézelődhetnek, tökre elfáradnak agyilag attól, hogy látják a murit, de nem vehetnek részt benne. Hittem neki, hisz űzi az ipart vagy ezer éve.…
Dorkám nincs jól. Még mindig vagy már megint. Valószínűleg múlik a második gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító injekció hatása és újra kezdenek sajogni a porcikái. És még mindig nem tudjuk pontosan, mi baja; izomszakadás, porckorongsérülés vagy “csak” idegsérülés. Ha továbbra sem javul, megyünk specialistához meg röntgenre, mondjuk ez utóbbit szerintem már vagy két hete meg kellett volna ejteni. De…
avagy a CFD dicsérete Sörözni voltunk a minap Ardbegestül (ez milyen hülyeség már, hogy mi visszük a whiskyt a kocsmába?!), a kisállat egy ideig a lábunk körül kóricált, felporszívózta az 1980-as évek óta a székek alatt lappangó pattogatottkuki-múmiákat*, majd ezzel végezvén felbukkant a pincérek fő útvonalán, hátha ott gazdagabb termésre lel. KK-val csak néztünk egymásra…