Love. Teach. Play.
“Tessék pórázon vezetni!” – csak a sztentori sipító hang jött az emeletről, a forrás-öregasszony rejtőzködött valahol. Bennem meg persze ment fel azonnal az agyvíz, mert már megint miért szól bele mindenki az életembe, és miért is kéne “pórázon vezetni” fától fűcsomóig a dögeimet, mint holmi akarat, személyiség és agy nélküli bábokat?! Tudnak menni maguktól, úttestre nem kóvályognak le, öregasszonyt nem esznek,…
avagy: mire jó a kutyaiskola? Oviból elvileg egyenes út vezet a suliba, hisz látjuk, mint fejlődik kiskutyánk hétről hétre, egyre okosabb, szociálisabb, kezelhetőbb, és persze folytatni akarjuk mindezt, határ a csillagos éééég! Na de ha kimaradt az ovi? Vagy eleve felnőtt kutyát vettünk magunkhoz? Előbb-utóbb többnyire leesik, hogy egyedül nem megy, hiába reneszánsz ember a…
Hát az meg mi a szösz? Miket ki nem találnak már, legközelebb már bölcsit is nyitnak meg Waldorf-iskolát a bolhafészkeknek?! Pedig igen, van ilyen, a legtöbb kutyasuli tart ilyen foglalkozásokat. Minek is?… Hát mert az a szitu, hogy hazaérkeztünk a kis bolyhossal, letettük, és most nézegetjük egymást. Részünkről eleinte tanácstalanul. Aztán növekvő kétségbeeséssel. Hiszen ez mozog! Egyszerre százfelé!…