Love. Teach. Play.
LĂĄssuk csak, mitĆl is. HĂĄrom frĂzbi, ebbĆl egy sima, kettĆ pedig rĂĄgĂĄsĂĄllĂł, miutĂĄn a sima hamar leamortizĂ lĂłdott. Apportfa, kicsi. A kis keskeny pofijĂĄhoz brutĂĄlnak tƱnik a nagy, bĂĄr simĂĄn elbĂrja a kĂ©tkilĂłsat is. Jelen darab csilivili rĂłzsaszĂnre Ă©s ezĂŒstre filctollazva, hogy Ă©szrevegye az avarban. Na meg hogy kellĆkĂ©pp csajos legyen. K99 szabĂĄlyzat, mind a 142…
Dorka hamar elkezdett feleltetni, fĆleg engem, A NagyarcĂș KutyaszakĂ©rtĆt. MibĆl is? KutyaĂ©rtĂ©sbĆl. De hĂĄt… csak hĂĄrom hĂłnapos! ValĂłban. Ez adott egy kis idĆt a felkĂ©szĂŒlĂ©sre. De nem sokat. TantĂĄrgy viszont annĂĄl több akadt. PĂ©ldĂĄul a szobatisztasĂĄg. Dorka rettentĆ gyorsan utcatiszta lett. Vagyis jĂł sokat sĂ©tĂĄltunk vele, hogy tutira elvĂ©gezze lenn a dolgĂĄt, Ć meg piszkosul…
…ugyanis kezdetben vala Timber. Aki egyrĂ©szrĆl tipikus belga juhĂĄsz, mĂĄsrĂ©szt egyĂĄltalĂĄn nem az. Volt. Nincs mĂĄr velĂŒnk, de – ha mĂĄr emlĂtettem – nĂ©hĂĄny szĂł arrĂłl, mit is Ă©rtek a fentiek alatt. Tipikus belga, mert munkamĂĄniĂĄs, labdafĂŒggĆ, eszes Ă©s villĂĄmgyors. Nem az, mert nyugodt, kiegyensĂșlyozott, amolyan “mindenki-kutyĂĄja”. Ć testesĂtette meg a klasszikus jĂł kutyĂĄt, könnyƱ…