Love. Teach. Play.
Úgy tűnik, tényleg hagyomány lesz a tavalyi Tisza-parti nosztalgiázásból, idén is sikerült összehoznunk. Jöttek új szereplők, páran elmaradtak, de a mag ott volt, és klassz lenne, ha jövőre jönnének azok közül is, akikre egyáltalán nem számítunk! (Legalább megcáfolhatnátok azokat a hiedelmeket, miket távollétetekben költünk. ) Megint jó sok gyerek jött, hoztak zsivajt, mókát, kutya-macska-ló-kecskenyúzási hajlamokat.…
Az egyik kollégám hívta fel erre Facebookon lévő képre a figyelmünket. Igen, a klafa montázs jobb felső sarkán Doris és Ardi láthatóak, ahogy épp Ágit várják a házunk melletti kis pékség előtt. Bár nemrégiben egy srác pont egy ilyen helyzetből kialakuló kutyalopásos sztorit mesélt el, azért nem bánom, ha valaki lefotózza őket. A kép egyébként elég régi lehet Ardi…
Vendégposzt Zsuzsitól. Életem során eddig több mint tíz kutyám volt, de csak egyszer fordult velem elő, hogy – a nyaralásokat leszámítva – hosszú távra másra kellett bíznom valamelyiket. Vendel tíz évvel ezelőtt, két hónapos korában került hozzánk, tudatos választás eredménye volt. Akkor kertes házban laktunk és öt éves koráig a családunk teljes jogú tagjaként élt…