Love. Teach. Play.
Aki ismer valamennyire, nem tőlem kezd el tudakozódni, hogy milyen kutyát kellene vennie. Ha mégis, kap egy alig leplezett szánakozó pillantást, aztán feltűröm az ingujjam, és nekiállok lebeszélni a kutyatartásról amúgy úthenger-stílusban, és addig nem eresztem, míg hebegve egyet nem ért: ennél hülyébb ötlete akkor sem támadhatott volna, ha ezer évig él. Na de vannak,…
Új szomszédunk lett. Az előző, a morcos bácsi 90+ évesen meghalt, egyedül élt, beköltözésünkkor volt némi halovány csörténk a fürdési időpontjainkat illetően (írógéppel írt korrekt levelek vártak az ajtóba csíptetve, megbeszéltük vele, hogy mi sajnos nem tudjuk máshova tenni a zajos kazánú fürdőszobánkat, esetleg tegye el az azzal közös faltól az ágyát, van rá 90…
Sokadszorra morfondírozom el azon, hogy mekkora kultúrája van kies hazánkban a betegre zabáltatásnak. Szó szerint értem, mert addig nem elégszik meg a vendégül látó, míg rosszul nem érzed magad. Akkor megnyugszik. Igaz, te kékülsz, lilulsz, puffadsz, csikarsz, szédülsz, de ő boldog; jót főzött, ízlett, nem halsz éhen, ő meg jó házigazda volt. Mindannyian találkoztunk már…