Love. Teach. Play.
Lelép Menekülőre fogtam kicsit a rohangálós, nagyvárosos, magas szállószőr-koncentrációs mindennapokból, lemondtam edzéseket, háznál képzést, agilityt. Irány a szlovén határvidék, madárcsicser, feszülő rügyek, lovak, macskák, túrázások, látható Tejút, hajnali kukurikú, kecsketejes kávé – kocsiba vágtam tehát pár váltás ruhát, némi száraztápot és a sheltiebogyót. … És Dorka? … Dorkát nem vittem. (nagyonnagyon szomorú) Nem mertem. Mert folyton rá…
Sétálni vittem Shianne-t, aztán orvul itthon hagytam a három terelőbajnokot KK-nak, úgyis lefáradtak! felkiáltással. Hát a francokat. Előbb mindhárman viháncoltak, aztán Dorka kidőlt, Ardi viszont fáradhatatlanul nyúzta Shisut. Aki ugyan utálja a kanokat, de a sheltiebogyót elviseli, sőt! néha mintha szeretné is. Mindenesetre mire hazaértem, csend volt, rend és nyugalom… így kell ezt intézni. Szóval…
Egyrészt Hármashatár-hegy (egykor itt ért össze Buda, Óbuda és Pesthidegkút határa), másrészt így veszed a levegőt, ha biciklivel mész fel. Megtettem nem egyszer, de most kutyák is voltak, sokan, meg más dolgunk is volt (khm… Daubner, ha már ott vagyunk a közelében…), ergo motorizáltan vágtunk neki. A reggel napsütéssel indult, viszont mire a hegy lábához értünk,…