Love. Teach. Play.
Felettébb keserves feladatként mostanában hétvégente meghívásoknak teszünk eleget, nyomorú sorsunk ezúttal a Balaton-felvidékre vetett, sheltie-s barátnőm nyaralójába. Természetesen Ardiék is jöhettek, illetve szerintem elsősorban nekik szólt az invitálás, és mi elkísérhettük őket. Persze kaland nékül soha nem ússzuk meg, ezúttal a GPS vitt be minket az erdőbe, szó szerint. Én ugyan gyanakodtam, hogy földrajzi ismereteim…
Hát nem leszünk egy hajós család, most már ez is biztos. Illetve KK és a sheltie még lehet, mi Dorkával inkább kihagyjuk ezt a mókát, keresünk valami öreglányokhoz illőbbet, mittudomén, sapkahorgolást vagy mezítlábas sziklamászást. De mindenképp valami olyat, amit szilárd talajon lehet űzni. Úgy indult az egész, hogy drága jó exfőnököm már akkor kapacitált minket…
TLDR: a telek mint olyan, plusz átokjó kutyáim kalandjai. Van sok kép is. Tesómék fő hobbija, hogy ingatlanokat adnak-vesznek, tucatévnyi együttlétük alatt már vagy féltucat helyen laktak, ez is egyfajta szórakozás, dehogy pofázok én bele, pláne most, hogy vettek egy telket. Igazából a közelmúltban még én morfondíroztam azon, milyen klassz lenne valahol egy kis saját…