Love. Teach. Play.
MĂ©g egy OKJ-s kutyĂĄs vĂ©gzettsĂ©gem lett, immĂĄr a harmadik, lassan mĂĄr csak a kutyakozmetikusi meg az ĂĄllatorvosi asszisztensi van hĂĄtra. ElĆbbi sosenem Ă©rdekelt, utĂłbbit meg papĂr nĂ©lkĂŒl is gyakorolhatom dr. Z mellett. SzĂłval amit most megszereztem, az a mozgĂĄssĂ©rĂŒlt-segĂtĆ kutya kikĂ©pzĂ©sĂ©rĆl szĂłl, kĂĄbĂ© azĂłta vĂĄrtam erre a tanfolyamra, miĂłta elkezdtem komolyabban kutyĂĄzni, vagyis vagy 7…
Ăllatorvosi rendelĆben vĂĄrakozva szegeztĂ©k nekem, aztĂĄn lett is belĆle sĂ©rtĆdĂ©s, mert zsigerbĆl a szokĂĄsos visszafogott stĂlusomban reagĂĄltam le, miszerint milyen ostoba kĂ©rdĂ©s ez mĂĄr. A kĂ©rdĂ©st feltevĆ nĂ©ne jelenlevĆ kifejlett hĂm hozzĂĄtartozĂłja persze legott felszĂvta magĂĄt, hogy hogy kĂ©pzelem, miĂ©rt kell ilyen bunkĂłnak lenni (= egyik kedvenc hĆbörögnivalĂłm, hogy hol van az elĆĂrva, hogy Ă©n…
IdĂ©n kezdĆdött. Tavasszal mĂ©g semmi jele nem volt, nyĂĄr vĂ©ge felĂ© tƱnt fel, elĆször a mozgĂĄsĂĄn, nem sokra rĂĄ a szemĂ©n; ha olyan szögben esett rĂĄ a fĂ©ny, szĂŒrkĂ©s ĂĄrnyalatĂșvĂĄ vĂĄlt az addig kĂ©kesfekete pupilla. Dorci elkezdett öregedni. Amikor hozzĂĄnk kerĂŒlt, olyan bƱnrossz kiskutya volt, hogy el nem tudtam volna kĂ©pzelni – plĂĄne Timber simulĂ©kony,…