Love. Teach. Play.
Vendégposzt Zsuzsitól Az élet úgy hozta, hogy Vendel újra hozzánk került, aki a – öt évet apukámnál töltött – tíz éves fekete belga juhász kutyánk. Egy budai lakóparkban lakunk és érdekes volt megtapasztalni az emberek reakcióit egy ilyen nagy kutya láttán. Volt, aki keserű mosollyal a szája szélén csak a fejét csóválta, nyilván azt próbálta…
Mikor a kiskutya megérkezett, aggódva lestem Dorka reakcióit (Ardbeget nem féltettem, ő már a kiválasztáskor egyértelműen fülig szerelmes lett, nem belém), reméltem megismétlődik, ami Shianne-nel; a kelpiebabát anno azonnal szárnyai alá vette, pátyogatta, játszani tanította, óvónéniskedett vele és abszolút imádta. Hát nem így lett, erre a kotnyeles szőrgombócra kezdetektől gyanakodott. Aki adott is rá okot bőven:…
Rászántam magam végre és túlestünk rajta, Dorka lánytalanítva lett. Júniusban lesz 6 éves, késő már kiskutyázni. A szívem vérzik, hiszen ő testesíti meg számomra az ideális belgát; eszes, kiegyensúlyozott, egészséges, jóindulatú. Minden józan eszem azért kiált, hogy igen! ilyenek legyenek a grönik! ez az a vérvonal, amit mindenképp tovább kéne vinni!… és aztán körülnézek kutyatenyésztés-fronton…