Love. Teach. Play.
aki Dorka (Ardi a Cukipók). Aki ugyan már harmadik a sorban, mégis nekem ő A Kutya. Akivel iszonyú sok örömben, szívásban, játékban, közös élményben volt részünk eddig, és remélem még lesz is, sokáig. Általa váltam igazán kutyássá; rengeteget tanultam tőle, kikövetelte, kitaposta belőlem, hogy ne csak eléldegéljünk egymás mellett (ahogy Timberrel tizenharmadfél éven át), hanem értsem…
Milyen ne legyen? Száraz. Hétköznapi. Túl nagy. Túl kicsi. Folyós. Kevés. Amiről csak mi gondoljuk, hogy biztos kedveli, mert piszok drága volt. Ne legyen tőle azonnal szomjas (sós, fűszeres). Milyen legyen? Szaftos, illatos, ízletes, kedvenc, különleges, egy nyammal eltüntethető. Lehet mondjuk párizsi, sajt, virsli, lecsókolbász, a készen kapható jutifalatok közül a puhábbak. Megfelelő méretre darabolva, ne rágódjon sokat…
Igen, igen, ezt is kipróbáltuk, és tudom, úgy viselkedek a kutyáimmal, mint az elsőgyerekes anyuka, aki babaúszástól a babaangolon és a babagolfon át a babasakkig az égvilágon mindenhova beíratja kicsi kincsét, hiszen az mindenben, MINDENBEN olyan tehetséges, mint a Nap. (amúgy miben tehetséges a Nap…?) Erre a szemináriumra Ardit vittem, mert kettejük közül ő használja…