Love. Teach. Play.
Előrerohannak a sarokig, majd ott bevárnak, merre megyünk tovább. Néni nézi, nézi őket, megvárom beszól-e a póráztalanság miatt, de nem, csodálkozik inkább: milyen okosak, hogy így megállnak az úttest szélén! Az enyém nem ilyen okos! Bár sütkérezem a dicséretben, hamar eszmélek, nem nekem szól. Előjön Szarkasztikus Ági, és nem bírja ki megjegyzés nélkül: hát igen,…
Minek ide akadálymentes metró, végül is. Hiszen nem járnak metrón a mozgássérültek, vakvezető kutyások, babakocsisok, otthon hátrányoskodnak csak a négy fal között. Na de ha mégse. Vagy teszem azt, a leendő vakvezetőkutya kiképzője feltételezi, hogy esetleg a Klinikák és a Nyugati között is lakhat látássérült, aki kutyát szeretne, ezért gyakorolna az ebbel a környékén. De…
“Tök jó neked, hisz egész nap csak kutyázol! Sétálsz a cuki labradorokkal, mennyire klassz melód van!” Tényleg az, elismerem, viszont azért vessünk egy gyógypillantást a lépésszámlálóm adataira is egy átlagos munkanapon. Megjegyzés: átlagosnak számítanak a nyári hőségnapok, az őszi héthosszat tartó esőzések, a téli szájkékítő fagyok és a tavaszi szélviharok egyaránt. Kutyát képezni akkor is…