Love. Teach. Play.
Esemény: párbeszéd. Helyszín: utca. Idő: ködös, hideg, nyúlós, amúgy nappal. Szereplők: vadidegen pasas, kutyák, én. – Milyen fajta kutya ez? – Melyik? – A fekete. – Belga. – És drága? – (?)… nem nagyon. – Mennyi? – (kínomban átmegyek gyerekesbe) Nem mondom meg! (a hangsúly mellé már csak a beee! hiányzik) – Miért? – Csak!…
Rászántam magam végre és túlestünk rajta, Dorka lánytalanítva lett. Júniusban lesz 6 éves, késő már kiskutyázni. A szívem vérzik, hiszen ő testesíti meg számomra az ideális belgát; eszes, kiegyensúlyozott, egészséges, jóindulatú. Minden józan eszem azért kiált, hogy igen! ilyenek legyenek a grönik! ez az a vérvonal, amit mindenképp tovább kéne vinni!… és aztán körülnézek kutyatenyésztés-fronton…
Avagy: miért tartunk kutyát? Jó esetben mert szeretjük. Amúgy meg attól függ… ahány gazda, annyi válasz. Azért megpróbálom összeszedni. Előre leszögezem, erősen sarkított poszt lesz, nyilvánvalóan nem skatulyázható be senki egyetlen adott kategóriába – na meg nem is a skatulyázás a cél. Mint ahogy a horoszkóprovat is sült hülyeség, ha szó szerint vesszük, és kizárólag…