Love. Teach. Play.
Idén kezdődött. Tavasszal még semmi jele nem volt, nyár vége felé tűnt fel, először a mozgásán, nem sokra rá a szemén; ha olyan szögben esett rá a fény, szürkés árnyalatúvá vált az addig kékesfekete pupilla. Dorci elkezdett öregedni. Amikor hozzánk került, olyan bűnrossz kiskutya volt, hogy el nem tudtam volna képzelni – pláne Timber simulékony,…
A hosszútávfutó nem mindig magányos Tegnap futni vittem Dorist. (Most tekintsünk el attól, hogy mekkora hőstett ez, merthogy triatlonok ide, félmaratonok oda, még mindig utálok futni.) Szokás szerint pórázt nem vittem, nyakörv helyett ledsort kanyarintottam a füle mögé, korán sötétedik már. Szokás szerint bele se gondoltam, mennyire science fiction lehet másnak az, ami nekem ennyire…
Az egyszeri – felelős, városi – kutyás Kötelességei: Pórázon, szájkosárban sétáltatni, neveltségi szinttől és mozgásigénytől függetlenül, vagy szűk és kevés kutyafuttatóba zsúfolódni, agárral, bullmasztiffal, yorkie-val egyaránt, vesd össze valahogy biztosítani kutyájának a megfelelő mozgásmennyiséget, lefárasztást, ámde rettegni közterestől, rendőrtől ebben a gumiszabály-országban; ami fölött tegnap szemet hunytak, ma szigorúan büntetik. Az intézkedő (vagy a felettese)…