Love. Teach. Play.
Felnő a gyerek és el kell engednem a kezét lassan… hüpp… izé, mancsát… hüpphüpp… és a hátizsákot is kinőtte… Brühühűű!! Az egész úgy jött, hogy Zsófi megállapította: lekvár a csajok kondija, edzeni kéne őket bicikliről, amíg még szép az idő. Na de mi legyen Ardival? (Hiába járok acélosítani a váll- és egyéb izmaim vagy fél éve,…
Sokáig jóindulatú elnézéssel kezeltem az agility-őrülteket, akárha izgága gyerekeket.* “És az a bíró, hogy milyen pályát rakott…! Te is ott voltál? És az open futamod milyen lett? Mennyire szemét volt az a palánk melletti kúszóbemenet!” – csicseregnek feszt, szavakkal dobálóznak sajátos argóban, rém izgatottak. Aztán minden fintorgásom ellenére azon kaptam magam, hogy újra elkezdtem versenyekre járni. Tavaly…
Múlt hétvégén rendezték az első ilyet, bár szerintem némileg több kutyás sport létezik mint a dog diving, a flyball és a frízbi, de nem kötözködöm. Pláne, hogy utóbbi kettőből verseny volt, és mi (értsd: Dorka, meg a csapattársa, no meg az egész Skyball banda) ott voltunk. Kétnapos volt a hepaj, időmérések az első, kieséses verseny…