Love. Teach. Play.
Igen, igen, ezt is kipróbáltuk, és tudom, úgy viselkedek a kutyáimmal, mint az elsőgyerekes anyuka, aki babaúszástól a babaangolon és a babagolfon át a babasakkig az égvilágon mindenhova beíratja kicsi kincsét, hiszen az mindenben, MINDENBEN olyan tehetséges, mint a Nap. (amúgy miben tehetséges a Nap…?) Erre a szemináriumra Ardit vittem, mert kettejük közül ő használja…
Eszter barátnőm kérdezte még a télen – miközben enyhén szédült Doris körkörös rohangálásától – , hogy próbáltuk-e már a terelést*. Ha már juhászkutyáim vannak. Szégyen és gyalázat: nem még. Illetve Zsófi egyszer elvitte anno a hátulgombolós Dorkát, de ott és akkor még sokkal jobban érdekelték a bakfist a kutyák és az emberek. Ideje lett hát…
Vendégposzt Zsuzsitól. Életem során eddig több mint tíz kutyám volt, de csak egyszer fordult velem elő, hogy – a nyaralásokat leszámítva – hosszú távra másra kellett bíznom valamelyiket. Vendel tíz évvel ezelőtt, két hónapos korában került hozzánk, tudatos választás eredménye volt. Akkor kertes házban laktunk és öt éves koráig a családunk teljes jogú tagjaként élt…