Love. Teach. Play.
Lássuk csak, mitől is. Három frízbi, ebből egy sima, kettő pedig rágásálló, miután a sima hamar leamortizàlódott. Apportfa, kicsi. A kis keskeny pofijához brutálnak tűnik a nagy, bár simán elbírja a kétkilósat is. Jelen darab csilivili rózsaszínre és ezüstre filctollazva, hogy észrevegye az avarban. Na meg hogy kellőképp csajos legyen. K99 szabályzat, mind a 142…
Nagy naivan azt hittem, mivel már két kutyám volt (Timber előtt egy cocker spániel tizenpár évesen) értek valamennyire hozzájuk. Sőt. Abban a hitben ringtam, nagyon is profi vagyok. Hisz Tinyó parancsszóra feküdt, ugatott, helyben maradt, bármikor és bárhonnan be lehetett hívni, tizenkét évesen is tanult új trükköket*, fiatalon pedig aktívan és sikeresen agilityzett. Soha nem volt gond…
…ugyanis kezdetben vala Timber. Aki egyrészről tipikus belga juhász, másrészt egyáltalán nem az. Volt. Nincs már velünk, de – ha már említettem – néhány szó arról, mit is értek a fentiek alatt. Tipikus belga, mert munkamániás, labdafüggő, eszes és villámgyors. Nem az, mert nyugodt, kiegyensúlyozott, amolyan “mindenki-kutyája”. Ő testesítette meg a klasszikus jó kutyát, könnyű…