Love. Teach. Play.
Megjelennek időről-időre ilyen sorrendek, hogy aszongya “a világ tíz legokosabb kutyafajtája”, meg “szuperkutya-rangsor” meg ilyesmi bombasztikus marhaságok. Ezek szerint az élvonalban mindenképp ott van a border collie, a németjuhász meg az uszkár, a többinél már nagyobb a szórás: futottak még a labrador, a dobermann, a golden retriever. Kérdem erre: és hol a mindenkiből hülyét csinálni képes tacskó? A világ…
Agylobot kaptam ettől a mondattól jópár évvel ezelőtt. Éppen az agility alapjaival ismerkedett a másfél éves Dorka, végre ott lehetett az áhított pályán, tombolt volna ezerrel, ugrani, kúszni, felszaladni, még!, ehhez képest kb. 4-5 percet viháncolhatott és utána minimum negyedórát feküdnie kellett. Volna. Az edző szerint legalábbis. De hát… tényleg nem árt, ha pihen két…
Sétálni vittem Shianne-t, aztán orvul itthon hagytam a három terelőbajnokot KK-nak, úgyis lefáradtak! felkiáltással. Hát a francokat. Előbb mindhárman viháncoltak, aztán Dorka kidőlt, Ardi viszont fáradhatatlanul nyúzta Shisut. Aki ugyan utálja a kanokat, de a sheltiebogyót elviseli, sőt! néha mintha szeretné is. Mindenesetre mire hazaértem, csend volt, rend és nyugalom… így kell ezt intézni. Szóval…