Love. Teach. Play.
Hozzánk költözött nyár elején Frodo, a vakvezető-tanonc labrador, aki élete első másfél évét valószínűleg egy pajtában vagy egy kiszuperált traktorgumiban töltötte, ennek köszönhetően azt mondani róla, hogy alulszocializált, erős eufemizmus. Szóval az volt a mellécsatolt ukáz, hogy ismerkedjen a való világgal és mellesleg valahogy el kéne érni, hogy ne akarjon az utcán minden másfeledik kutyát…
Ráfaragtam némileg az országválasztásra, KK folyton ezen röhög, hogy annyira vágytam olyan helyen élni, ahol rendes, kiszámítható szabályok vannak és mindenki be is tartja, aztán itt meg én vagyok a bunkó kelet-európai sunnyogó, aki egy – de csak egyetlenegy! – dologban azért szívesen kibújna a szigor alól. Kitalálod, mi az az egy? Hát a póráz,…
Új szomszédunk lett. Az előző, a morcos bácsi 90+ évesen meghalt, egyedül élt, beköltözésünkkor volt némi halovány csörténk a fürdési időpontjainkat illetően (írógéppel írt korrekt levelek vártak az ajtóba csíptetve, megbeszéltük vele, hogy mi sajnos nem tudjuk máshova tenni a zajos kazánú fürdőszobánkat, esetleg tegye el az azzal közös faltól az ágyát, van rá 90…