Love. Teach. Play.
A hosszútávfutó nem mindig magányos Tegnap futni vittem Dorist. (Most tekintsünk el attól, hogy mekkora hőstett ez, merthogy triatlonok ide, félmaratonok oda, még mindig utálok futni.) Szokás szerint pórázt nem vittem, nyakörv helyett ledsort kanyarintottam a füle mögé, korán sötétedik már. Szokás szerint bele se gondoltam, mennyire science fiction lehet másnak az, ami nekem ennyire…
“Én nem tudom ki hogy van vele, de sajnálom ezeket a kutyusokat! Amellett hogy segítenek a látássérült embereknek, szegények nem élhetnek teljes kutya életet!” Egy leendő vakvezető kutya facebook-posztja alatti kommentet idéztem, nem egyedi vélemény, sokszor halljuk munka közben ugyanezt ilyen-olyan formában. Szóval sajnálni kell ezeket a munkakutyákat, mert nem élhetnek teljes kutya-életet. De miért…
Az egyszeri – felelős, városi – kutyás Kötelességei: Pórázon, szájkosárban sétáltatni, neveltségi szinttől és mozgásigénytől függetlenül, vagy szűk és kevés kutyafuttatóba zsúfolódni, agárral, bullmasztiffal, yorkie-val egyaránt, vesd össze valahogy biztosítani kutyájának a megfelelő mozgásmennyiséget, lefárasztást, ámde rettegni közterestől, rendőrtől ebben a gumiszabály-országban; ami fölött tegnap szemet hunytak, ma szigorúan büntetik. Az intézkedő (vagy a felettese)…