Love. Teach. Play.
Húzz ki egyet a hátamból! Minap csörgött a telefonom, viszonylag kései órán. Egy trendi kutyapanzió vezetője hívott, akikhez néhány hónapja jelentkeztem mint sétáltató, napközis óvónéni, házhozmenő blökifelvigyázó, netán kutyatréner. Annak idején udvariasan ugyan, de elhajtottak a vérbe – pedig még ügyes ókájés papírom is van! meg referenciát is szereztem! – , gondolom nem voltam szimpi…
Annyiban ideillő ez a poszt, hogy Doris is ott volt, de amúgy az én régi gimis osztályom röffent össze, nem valami kutyás csapat. Soksok éve, harmadikba lépésünk előtti nyáron lecuccoltunk jópáran a Tiszához vadkempingezni fegyverneki osztálytársunk invitálására. Majd negyedszázadot tartott neki kiheverni az élményt, mostanra vélhette úgy, hogy talán már a falu is megfeledkezett rólunk.…
Most ez erősen el fog térni fősodortól, de hadd jöjjön elő belőlem kicsit a kertész (és csak ezért ne kelljen már külön blogot indítanom). Semmi extra, csak örülök a tavasznak, és a minap hazafelé bringázás közben próbáltam összeszedni, hányféle illat is kísér ilyenkor, uzkve áprilistól júniusig. Pláne ha nem torlódik annyira össze a virágzás, mint…