Love. Teach. Play.
Ráfaragtam némileg az országválasztásra, KK folyton ezen röhög, hogy annyira vágytam olyan helyen élni, ahol rendes, kiszámítható szabályok vannak és mindenki be is tartja, aztán itt meg én vagyok a bunkó kelet-európai sunnyogó, aki egy – de csak egyetlenegy! – dologban azért szívesen kibújna a szigor alól. Kitalálod, mi az az egy? Hát a póráz,…
Gyakorolunk gazdival, vakvezetőkutyával. Kutyán nyakörv, hám, hámfogó és még egy világítós nyakörv is a biztonság kedvéért. Huszonéves ifjú hölgyemény jő, szabadon szaladgáló vizslával, közelednek, egyre közelednek… még mielőtt odaérne a kutya a vakvezetőhöz, szólok a gazdinak, ne engedje oda. – Jóó.. (kutya beérkezik és heves szimatolásba kezd) – Kérlek, hívd el! – Jóó… (halkan: Fickó,…
A hosszútávfutó nem mindig magányos Tegnap futni vittem Dorist. (Most tekintsünk el attól, hogy mekkora hőstett ez, merthogy triatlonok ide, félmaratonok oda, még mindig utálok futni.) Szokás szerint pórázt nem vittem, nyakörv helyett ledsort kanyarintottam a füle mögé, korán sötétedik már. Szokás szerint bele se gondoltam, mennyire science fiction lehet másnak az, ami nekem ennyire…