Love. Teach. Play.
Az egyszeri – felelős, városi – kutyás Kötelességei: Pórázon, szájkosárban sétáltatni, neveltségi szinttől és mozgásigénytől függetlenül, vagy szűk és kevés kutyafuttatóba zsúfolódni, agárral, bullmasztiffal, yorkie-val egyaránt, vesd össze valahogy biztosítani kutyájának a megfelelő mozgásmennyiséget, lefárasztást, ámde rettegni közterestől, rendőrtől ebben a gumiszabály-országban; ami fölött tegnap szemet hunytak, ma szigorúan büntetik. Az intézkedő (vagy a felettese)…
“Tessék pórázon vezetni!” – csak a sztentori sipító hang jött az emeletről, a forrás-öregasszony rejtőzködött valahol. Bennem meg persze ment fel azonnal az agyvíz, mert már megint miért szól bele mindenki az életembe, és miért is kéne “pórázon vezetni” fától fűcsomóig a dögeimet, mint holmi akarat, személyiség és agy nélküli bábokat?! Tudnak menni maguktól, úttestre nem kóvályognak le, öregasszonyt nem esznek,…
Annyiszor elhatározom, hogy ollót fogok vinni a sétákra. Aztán persze rájövök, hogy pont én, aki többnyire semmit nem viszek magammal, mert idegesít, hogy tele a zsebem vagy lifegnek rajtam a dolgok, akkor majd pont ollót fogok hurcibálni, na persze, itt esik ki, ott szúr combon, frászkarika. Pár kakiszacsi a zsebbe, vagy a futócipő fűzője alá, lakáskulcs,…