Love. Teach. Play.
Az összes kertészetes meg kutyás cuccom mosásban van, a ma reggeli sétához tehát felvettem egy tiszta, utcai, civil, emberek közé menős nadrágot, mi baj lehet! felkiáltással. Csupán annyira hívtam ki magam ellen a sorsot ezzel, mintha talpig Eiffel-toronynak öltözve látogatnék el Thor Nyári Viharindító Partyjára, szóval magamra vessek. Persze hogy jött a mezőn egy füligsáros…
Ráfaragtam némileg az országválasztásra, KK folyton ezen röhög, hogy annyira vágytam olyan helyen élni, ahol rendes, kiszámítható szabályok vannak és mindenki be is tartja, aztán itt meg én vagyok a bunkó kelet-európai sunnyogó, aki egy – de csak egyetlenegy! – dologban azért szívesen kibújna a szigor alól. Kitalálod, mi az az egy? Hát a póráz,…
Ideje lenne összeszámolni, hányszor jártam ott, az első alkalom egy októberi rafting-kanyonong-hydrospeed turbóhétvége volt vagy 18 éve. Ömlött végig az eső, második nap végére zokogtam a fáradtságtól (akkori pasasommal idióta versenyben hajszoltuk egymást az újabb és újabb kihívásokba, ő volt ugyan az edzettebb, de bölcsebb és kíméletesebb semmiképp), de még akkor is azon ámuldoztam, ha…