Love. Teach. Play.
Ahhoz képest, hogy egy belga és egy skót kutyánk van, kriminális, amit művelnek. Beismerem, főleg a belga. Szemerkélésnél kicsit erőteljesebben esik az eső, és képes totál behisztizni, hogy na nem, dehogy megy sétálni és néz rám megütközve, hát hülyevagy?! A skót egy fokkal jobb azért, ő csak ezektől az utóbbi napokban dívó…
Utcabálon jártunk, Angyalföldön, igazi maskarás-ringispíles-vattacukros hangulatban. Azt teszteltük, mennyire bírják kutyáink idegileg a csődületet, vajon tudnak-e dolgozni ekkora zavarás mellett és ha már ott voltunk, megnéztük Leczki Saciék mentőkutyás bemutatóját (áááá, azok az őrült malik!). Úgy tűnik, tudnak. Próbáltunk fektetést-helyben maradást, kézjeleket, lábnál követést; rezzenetlen arccal csinálták, pedig volt zsivaj, nyüzsgés rendesen. Na jó, néha…
Az egyik kollégám hívta fel erre Facebookon lévő képre a figyelmünket. Igen, a klafa montázs jobb felső sarkán Doris és Ardi láthatóak, ahogy épp Ágit várják a házunk melletti kis pékség előtt. Bár nemrégiben egy srác pont egy ilyen helyzetből kialakuló kutyalopásos sztorit mesélt el, azért nem bánom, ha valaki lefotózza őket. A kép egyébként elég régi lehet Ardi…