Love. Teach. Play.
Megint előráncigálódott a póráztéma, pedig sokáig olyan jó nyugi volt. De most a XIII., meg aztán a IX. kerület is ráébredt, hogy rég vegzáltuk a kutyásokat, elkanászodtak a besték. Utóbbi rögtön vérszemet is kapott: ha már bírság, legyen kövér! Kissé túllőttek ugyan a célon, hisz semennyire nem életszerű 200ezerre büntetni Mari nénit, aki leugrott otthonkában…
… majd akkor lesz kutyám. Ismerős, nem? Hányszor hallottad már ezt, sajnálkozva (hogy miért nincs most kutya), bizakodva (hogy majd lesz ház), irigykedve (akinek már van), lesújtón (hogy te állatkínzó vagy, mert nincs kerted, csak kutyád)? Mi az összefüggés? Ha kertben tartom, nem kell vele foglalkozni, sétáltatni? Akkor nem baj, ha reggel 6-tól este 7-ig…
Szóval az volt a helyzet, hogy újrakezdtük az agilityt tavaly télen – kora tavasszal, és szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy Dorka egyre jobb, én meg egyre inkább visszafogom őt, mert tök ergya az állóképességem, nem bírom szusszal, combbal, irammal. Az élet egyéb területeihez sem ártott volna némi kondit összeszednem, de ez már tényleg kezdett vérciki…