Love. Teach. Play.
Szédülök. Sötét van. Gőzöm sincs, merre vagyok arccal, csak megyek. Félek. Visz a kutya. Át az úttesten, karácsonyi vásáron, lépcsőn fel, ajtón be, lépcsőn le, zebrához, balra, előre, jobbra. Megyek vele, rettegek, nem bízom benne, hiába tudom, hogy jól képzett, vizsgázott állat. Most komolyan, normális vagyok? Egy kutyára bízom az életem? Egy kajavezérelt ösztönlényre, aki…
Annyiszor elhatározom, hogy ollót fogok vinni a sétákra. Aztán persze rájövök, hogy pont én, aki többnyire semmit nem viszek magammal, mert idegesít, hogy tele a zsebem vagy lifegnek rajtam a dolgok, akkor majd pont ollót fogok hurcibálni, na persze, itt esik ki, ott szúr combon, frászkarika. Pár kakiszacsi a zsebbe, vagy a futócipő fűzője alá, lakáskulcs,…
Petárda, tűzijáték és társai. Még mindig. Hát érezzük jól magunkat, persze, ki kell ereszteni a gőzt így év végén. (Mintha ez naptár által irányítható volna. ) Akár mások riadalma, sérülése, anyagi kára, állatainak jólléte árán is?! Érdekes lenne (dehogyis az…) teljesen tudományos alapokon megvizsgálni, milyen IQ- és társadalmi tartományba tartoznak azok, akiket komolyan a fény,…