Love. Teach. Play.
Úgy tűnik, tényleg hagyomány lesz a tavalyi Tisza-parti nosztalgiázásból, idén is sikerült összehoznunk. Jöttek új szereplők, páran elmaradtak, de a mag ott volt, és klassz lenne, ha jövőre jönnének azok közül is, akikre egyáltalán nem számítunk! (Legalább megcáfolhatnátok azokat a hiedelmeket, miket távollétetekben költünk. ) Megint jó sok gyerek jött, hoztak zsivajt, mókát, kutya-macska-ló-kecskenyúzási hajlamokat.…
El vagyunk még maradva nagyon. Akárhányszor megkérdik, mi történt a négylábú lámpaburává avanzsált kiscsirkével, az ivartalanítási műtét hallatán eddig 100% szörnyülködés, 0% örvendezés illetve helyeslő bólintás volt a reakció. Holott nagyon sok a kutya Magyarországon, minden negyedik ember tart, ez már eleve szép szám, és akkor még nem vettük a túltelített menhelyeken tengődő, utcán kóborló ebeket.…
Dorkám nincs jól. Még mindig vagy már megint. Valószínűleg múlik a második gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító injekció hatása és újra kezdenek sajogni a porcikái. És még mindig nem tudjuk pontosan, mi baja; izomszakadás, porckorongsérülés vagy “csak” idegsérülés. Ha továbbra sem javul, megyünk specialistához meg röntgenre, mondjuk ez utóbbit szerintem már vagy két hete meg kellett volna ejteni. De…