AggodĂłban
SzĂĄmtalanszor prĂłbĂĄltam elkĂ©pzelni az öregedĆ Dorist, mikor mĂ©g körĂŒlöttĂŒnk csoszogott az ĂŒkanyja. Timbi nĂ©ha bosszantott, mĂĄskor könnyeztetett allƱrjeivel, kedves szenillasĂĄgĂĄval, bambulĂĄsaival, szerettem nagyon a jĂłlelkƱ, szelĂd öreg belgĂĄt. BelefeszĂŒlt minden kĂ©pzelĆerĆm, ahogy nĂ©ztem a mellette cikĂĄzĂł , olykor elĂ©ggĂ© idegtĂ©pĆ ifjonc DorkĂĄt – Ă©s nem Ă©s nem ment a behelyettesĂtĂ©s. HĂĄt most itt van. Lassan…