Love. Teach. Play.
Az egyik első dolog, amit észrevettem, hogy a jutalmazás – erre való külön felszólítás nélkül – valahogy mindig elfelejtődik. Mintha a gazdák természetesnek vennék, ha a kutya “jól” viselkedik, a nemkívánatos akciókat bezzeg azonnal szankcionálják. Pedig nagyon fontos lenne, hogy ahogy azt csinálja az eb, amit várunk tőle, azonnal nagyon dicsérjük meg! A kívánt viselkedés…
A reggeli, uzkve háromnegyed órás sétánkat nagyjából mindig ugyanazon az útvonalon járjuk be, amolyan “három-az-egyben” menetként: lerendezik a pisit-kakit, futkározhatnak és játszhatnak, beszerezzük a reggelinek valót. A tojáshéjseggű ebzet viselkedésén tűnt fel, mennyire rituálékkal teli esemény ez; marha hamar eltanulta Doristól, merre vannak a kajalelőhelyek, hova szoktak kulázni a hajléktalanok, merről várhatók a cimbik. Hol…
Fellángolt mostanában a póráztéma és amúgy is régóta figyel itt a piszkozat a különféle nyakbavalókról. Ráadásul akárhányszor meglátom az idióta tömbszomszédot a szöges nyakörves dalmatájával (!), felhorgad bennem a vágy, hogy na most aztán jól megírom. Ma is láttam. Befelé álltak a tüskék. Ezeket nem kéne Ha már szöges, kezdem ezzel. Mi a baj vele?…