Love. Teach. Play.
Megjelennek időről-időre ilyen sorrendek, hogy aszongya “a világ tíz legokosabb kutyafajtája”, meg “szuperkutya-rangsor” meg ilyesmi bombasztikus marhaságok. Ezek szerint az élvonalban mindenképp ott van a border collie, a németjuhász meg az uszkár, a többinél már nagyobb a szórás: futottak még a labrador, a dobermann, a golden retriever. Kérdem erre: és hol a mindenkiből hülyét csinálni képes tacskó? A világ…
Fellángolt mostanában a póráztéma és amúgy is régóta figyel itt a piszkozat a különféle nyakbavalókról. Ráadásul akárhányszor meglátom az idióta tömbszomszédot a szöges nyakörves dalmatájával (!), felhorgad bennem a vágy, hogy na most aztán jól megírom. Ma is láttam. Befelé álltak a tüskék. Ezeket nem kéne Ha már szöges, kezdem ezzel. Mi a baj vele?…
Annyiban ideillő ez a poszt, hogy Doris is ott volt, de amúgy az én régi gimis osztályom röffent össze, nem valami kutyás csapat. Soksok éve, harmadikba lépésünk előtti nyáron lecuccoltunk jópáran a Tiszához vadkempingezni fegyverneki osztálytársunk invitálására. Majd negyedszázadot tartott neki kiheverni az élményt, mostanra vélhette úgy, hogy talán már a falu is megfeledkezett rólunk.…