Love. Teach. Play.
5 hetesek a vakvezetősuliban született labradorkölykök (rém cuki dagadt kis tengerimalacok), eszembe jutott róluk, milyen volt valamikor réges-régen egy messzi-messzi galaxisban, még Timberrel babázni. Három éves volt a lány, betonstabilan tartotta magát a tévhit, hogy legalább egyszer ellenie KELL a szukáknak, mert különben nem tudom mi lesz, nem volt rá tudományos magyarázat, miért is, de…
El vagyunk még maradva nagyon. Akárhányszor megkérdik, mi történt a négylábú lámpaburává avanzsált kiscsirkével, az ivartalanítási műtét hallatán eddig 100% szörnyülködés, 0% örvendezés illetve helyeslő bólintás volt a reakció. Holott nagyon sok a kutya Magyarországon, minden negyedik ember tart, ez már eleve szép szám, és akkor még nem vettük a túltelített menhelyeken tengődő, utcán kóborló ebeket.…
Rászántam magam végre és túlestünk rajta, Dorka lánytalanítva lett. Júniusban lesz 6 éves, késő már kiskutyázni. A szívem vérzik, hiszen ő testesíti meg számomra az ideális belgát; eszes, kiegyensúlyozott, egészséges, jóindulatú. Minden józan eszem azért kiált, hogy igen! ilyenek legyenek a grönik! ez az a vérvonal, amit mindenképp tovább kéne vinni!… és aztán körülnézek kutyatenyésztés-fronton…