Love. Teach. Play.
Megtámadták ma a szívem egyik csücskét. Vakvezető kutyát, kit én adtam át nem is oly rég. MUNKA KÖZBEN. Bazmeg. Mert mi történt? Mert az történt, hogy anyóka kiengedi simán a kertkapun az idegbeteg németjuhászát, mert csak. És az agresszív, chipetlen, oltatlan, éveken át láncon tartásba kicsit beleőrült eb levezeti az összes frusztrációját az első szembejövőn,…
Vissza-visszatérő téma a sajnálnivaló munkakutyáké, Julcsinál jobban nem tudom összefoglalni érveimet, olvassátok hát: “Kutyás vakként határozottan merem kijelenteni, hogy a vakvezető kutyák egyáltalán nem sajnálni valók, ők végtelenül szolgálatrakész munkakutyák. Legalábbis másod-gazdiként tapasztalásaim ezt mutatják. Kizárólag saját meglátásomra hivatkozom, más hasonló kutyás nevében nem vagyok jogosult bármit is kijelenteni. Sajnos az utca embere a kutya-gazda…
… avagy hogyan (ne) bánjunk a látássérültekkel Megnéztem tegnap a Bird Box-ot, a Netflixen most futó sikerhorrort, vagy thrillert, vagy mittudomén, minek van besorolva (a Netflix szerint thriller, hangulatra viszont engem az Annihilation-re emlékeztet, ami horror). Mindegy, nem ez a lényeg. Spoiler nélkül a sztori annyi, hogy jönnek valami lények, akiket meglátni és meghalni egy…