Love. Teach. Play.
Kisétáltunk a Kopaszira csak úgy próbaképpen, mert ugyan körbejárt a hír, hogy március 31-én bezárják a kutyafuttatót végleg, de azért hátha. Mázlink volt, nyitva találtuk még májusban is, bemehettünk. Alig voltak rajtunk kívül, gondolom mindenki zárt kapukra számít, ezért el se indul, gyalogláb kicsit messze van mindentől, kocsival meg a parkolás szokott probléma lenni. Úsztattuk…
Mi imádjuk a kutyáinkat, oké? Nevezzenek minket nemnormálisnak érte, vádoljanak meg anyai ösztöneink helytelen kiélésével (he…?), pfujoljanak és fintorogjanak, akkor is így van. De néha – sokszor – nem kicsit gázok vagyunk. Tudod, gusztustalanul liberális vagyok, tőlem mindenki azt csinál, amit akar, amíg másnak nem árt vele. Na és itt a bibi, ez a vékony…
Dorcinak nem jó a pocija. Azt hinnéd, ez azzal jár, hogy leviszem, és ész nélkül rohan az első bokor alá megkönnyebbülni. Hát nem. Először is, vannak a Kedvenc Kakilóhelyek. Közös jellemzőjük, hogy kemény talajú mind, lehetőleg beton vagy viacolor, ami normál működésnél elmegy, ellenben híg termésnél fejben könnyed esőtáncot járok, hogy mielőbb eltűnjenek kutyatartásom felvakarhatatlan…