Love. Teach. Play.
aki Dorka (Ardi a Cukipók). Aki ugyan már harmadik a sorban, mégis nekem ő A Kutya. Akivel iszonyú sok örömben, szívásban, játékban, közös élményben volt részünk eddig, és remélem még lesz is, sokáig. Általa váltam igazán kutyássá; rengeteget tanultam tőle, kikövetelte, kitaposta belőlem, hogy ne csak eléldegéljünk egymás mellett (ahogy Timberrel tizenharmadfél éven át), hanem értsem…
Milyen ne legyen? Száraz. Hétköznapi. Túl nagy. Túl kicsi. Folyós. Kevés. Amiről csak mi gondoljuk, hogy biztos kedveli, mert piszok drága volt. Ne legyen tőle azonnal szomjas (sós, fűszeres). Milyen legyen? Szaftos, illatos, ízletes, kedvenc, különleges, egy nyammal eltüntethető. Lehet mondjuk párizsi, sajt, virsli, lecsókolbász, a készen kapható jutifalatok közül a puhábbak. Megfelelő méretre darabolva, ne rágódjon sokat…
El vagyunk még maradva nagyon. Akárhányszor megkérdik, mi történt a négylábú lámpaburává avanzsált kiscsirkével, az ivartalanítási műtét hallatán eddig 100% szörnyülködés, 0% örvendezés illetve helyeslő bólintás volt a reakció. Holott nagyon sok a kutya Magyarországon, minden negyedik ember tart, ez már eleve szép szám, és akkor még nem vettük a túltelített menhelyeken tengődő, utcán kóborló ebeket.…