Love. Teach. Play.
(De legalább kimentünk a pusztába.) Vagyis elutaztunk messze, messze, határszélre, zöldbe, rétre, madárfüttybe. Volt fürcsi a kiáradt patakban, felszálló gólyától nadrágba rettenés, cicázás, Kalózkutyával szerelembe esés, kuvaszoid újkutyával ismerkedés, lóterelés; részemről némi próbálkozás lovastúrára, de elég nehéz úgy haladni, hogy konkrétan a ló szájáig ér a fű. Kutyákat nem is vittük, mert eltévedtek volna. Kutyaszempontból kánaán…
Múlt hétvégén rendezték az első ilyet, bár szerintem némileg több kutyás sport létezik mint a dog diving, a flyball és a frízbi, de nem kötözködöm. Pláne, hogy utóbbi kettőből verseny volt, és mi (értsd: Dorka, meg a csapattársa, no meg az egész Skyball banda) ott voltunk. Kétnapos volt a hepaj, időmérések az első, kieséses verseny…
Igen, igen, ezt is kipróbáltuk, és tudom, úgy viselkedek a kutyáimmal, mint az elsőgyerekes anyuka, aki babaúszástól a babaangolon és a babagolfon át a babasakkig az égvilágon mindenhova beíratja kicsi kincsét, hiszen az mindenben, MINDENBEN olyan tehetséges, mint a Nap. (amúgy miben tehetséges a Nap…?) Erre a szemináriumra Ardit vittem, mert kettejük közül ő használja…