Love. Teach. Play.
Vendégposzt Zsuzsitól. Életem során eddig több mint tíz kutyám volt, de csak egyszer fordult velem elő, hogy – a nyaralásokat leszámítva – hosszú távra másra kellett bíznom valamelyiket. Vendel tíz évvel ezelőtt, két hónapos korában került hozzánk, tudatos választás eredménye volt. Akkor kertes házban laktunk és öt éves koráig a családunk teljes jogú tagjaként élt…
Amúgy miért ne? Miután Maffia meghalt, szerettünk volna (Ági szeretett volna) egy másik állatot, hogy Doris mégse egyedül legyen otthon. Persze mindenáron valami agarat akart, amivel semmi bajom, csak a közepes testű kutya mellé a mi lakásunk méreteiből adódóan nem a nagytestű a praktikus társ… Szóval az volt, hogy válasszak akkor én. A kutyasuliban felbukkant korábban…
Mit is jelent a behívás az átlag-gazdis kutya számára? Ha odamegy, elkapják, belecsimpaszkodnak a nyakörvébe, és onnantól vége a jókedvnek, jön a póráz. Ne csodálkozz, ha nem akar odajönni. Pláne ha jól le is teremted amikor sikerül végre levadászni, mert lila fejjel kuncsorogsz neki már vagy fél órája. Akkor hogy is kellene ennek kinézni a gyakorlatban? Kedvesen,…