Love. Teach. Play.
Eszter barátnőm kérdezte még a télen – miközben enyhén szédült Doris körkörös rohangálásától – , hogy próbáltuk-e már a terelést*. Ha már juhászkutyáim vannak. Szégyen és gyalázat: nem még. Illetve Zsófi egyszer elvitte anno a hátulgombolós Dorkát, de ott és akkor még sokkal jobban érdekelték a bakfist a kutyák és az emberek. Ideje lett hát…
Megint ránk talált egy őrület, amit abszolúte az én ugrifüles kutyámnak találtak ki (és természetesen őstehetség benne ). Van pár ilyen, de ez most épp a flyball. Kedélyes bolondokháza; szaladni kell árkon-bokron át, labdát szerezni, majd teperni vissza. Semmi agyonbonyolítás, szofisztikált szabályrendszer, fakszni. Van helyette csipetcsapat, száguldozás és sok-sok ordibálás gazda és kutya részéről egyaránt, utóbbi…
Agilityben. Eddig csak kezdőként indultunk, túl sok tétje így nincs. Persze ettől függetlenül tudtam marha hisztis lenni, ha elrontottuk. Tam. Szegény Dorka feszt igyekezett, maximum nem tudtam tartani vele az iramot. Ő meg, ha nem kapott utasítást, kitalálta kútfőből, mit kellene csinálni, aztán már átkozódhattam. Nemcsak csülökből, de szuszból is fel kellett fejlődnöm az öreglányhoz,…