Love. Teach. Play.
A nyelvtörő magyar cím eredetije Braveheart, anno bírtam nagyon a – történelmi adatok szerint meglehetősen szadista – skót hőst. A lényeg most a skót, meg a bátorság avagy vakmerőség avagy vagányság. A juhászkutyák ugyan eredendően óvatosak, kicsit bizalmatlanok, de némi vizsgálódás után hamar felengednek. Dorkának becsípődött pár dolog amitől szerinte jobb parázni, de Ardbegnél szinte…
Elég sokat. Még az olyan törpelábú is, mint Ardbeg. Lovazni voltunk múlt héten barátnőmnél, (újra)ismerkedett a lókkal, az egyik megkergette ugyan, de nem hagyott benne patanyomot, lelkileg se. Bosszúból később feltettem a hátára a ragadozót, érezze csak a rettegést. Kezdetnek sétálni mentünk, lovastul, kutyástul, saját lábilag. Konstatáltam, hogy nagy a sár, magas a fű, meredek…
Amúgy miért ne? Miután Maffia meghalt, szerettünk volna (Ági szeretett volna) egy másik állatot, hogy Doris mégse egyedül legyen otthon. Persze mindenáron valami agarat akart, amivel semmi bajom, csak a közepes testű kutya mellé a mi lakásunk méreteiből adódóan nem a nagytestű a praktikus társ… Szóval az volt, hogy válasszak akkor én. A kutyasuliban felbukkant korábban…