Love. Teach. Play.
Gyere hozzĂĄnk vendĂ©gsĂ©gbe! Nem kell hoznod semmit (hazudok, mert sĂŒti, pia mindig jöhet), egy dologra vigyĂĄzz csak: ha kĂ©nyelembe helyezted magad, ne tedd keresztbe a lĂĄbad. ElfeledkeztĂ©l rĂłla? Sebaj, a szĆrmerĂłka rĂ©sen van, fĂ©l percen belĂŒl rĂĄtolat szabadon lĂłgĂĄzĂł lĂĄbfejedre. Elolvadsz tĆle, de cukiiii! vakartatja a pocijĂĄt! Aha… a pocijĂĄt… kis naiv, a pocijĂĄt, persze!…
HĂĄt ez tiszta hĂŒlye, eleszi a fene hĂĄrom hĂ©tre, azt se mondja hogy egĂ©rfasz, most meg visszajött Ă©s vigyorog Ă©s ölelget Ă©s azt vĂĄrja hogy örĂŒljek neki, lĂłtĂŒdĆt örĂŒlök, vĂ©rig vagyok sĂ©rtve, az öreglĂĄny meg megszenilisedett, Ășgy viselkedik mint egy szerelmes bakfis, ki se mĂĄszik a seggĂ©bĆl, baszki ez nagyon gĂĄz, nagyot esett a szememben,…
KĂ©pzeld, nekem is van nĂ©ha szĂŒlinapom, nemcsak a kutyĂĄimnak (Ă©s nekem is gyakrabban, mint szeretnĂ©m). NĂ©ha meg is ĂŒnneplem, kĂĄbĂ© ugyanolyan gyakran Ă©s akkora felhajtĂĄssal, mint az övĂ©kĂ©t (semennyire / Ă©pphogycsak). IdĂ©n viszont egy forrĂł Ă©s viharos nap estĂ©jĂ©re kitalĂĄltam, egyĂŒnk rĂĄkot, kagylĂłt, egyĂ©b csĂșszĂłmĂĄszĂłkat, de bor helyett sört gurĂtsunk utĂĄnuk, tehĂĄt belga Ă©tterembe mentĂŒnk,…