Love. Teach. Play.
FelettĂ©bb keserves feladatkĂ©nt mostanĂĄban hĂ©tvĂ©gente meghĂvĂĄsoknak teszĂŒnk eleget, nyomorĂș sorsunk ezĂșttal a Balaton-felvidĂ©kre vetett, sheltie-s barĂĄtnĆm nyaralĂłjĂĄba. TermĂ©szetesen ArdiĂ©k is jöhettek, illetve szerintem elsĆsorban nekik szĂłlt az invitĂĄlĂĄs, Ă©s mi elkĂsĂ©rhettĂŒk Ćket. Persze kaland nĂ©kĂŒl soha nem Ășsszuk meg, ezĂșttal a GPS vitt be minket az erdĆbe, szĂł szerint. Ăn ugyan gyanakodtam, hogy földrajzi ismereteim…
Kiakadtam, na (mĂĄr megent), Ă©s ennek hangot is adtam a fb-oldalamon imigyen: TegyĂŒnk mĂĄr kicsit rendet, hogy ki a szaporĂtĂł Ă©s ki nem. Mert a fejekben valahogy az van, a szaporĂtĂł az a csĂșnyĂĄn beszĂ©lĆ, ĂĄpolatlan, fogatlan nĂ©ni/bĂĄcsi, aki ketrecekben, hĂĄtsĂłudvarokban tucatszĂĄm elleti a szerencsĂ©tlen szukĂĄkat ganĂ©ban-sĂĄrban. TĂ©vedĂ©s ne essĂ©k, Ć is az. De a…
Ăllatorvosi rendelĆben vĂĄrakozva szegeztĂ©k nekem, aztĂĄn lett is belĆle sĂ©rtĆdĂ©s, mert zsigerbĆl a szokĂĄsos visszafogott stĂlusomban reagĂĄltam le, miszerint milyen ostoba kĂ©rdĂ©s ez mĂĄr. A kĂ©rdĂ©st feltevĆ nĂ©ne jelenlevĆ kifejlett hĂm hozzĂĄtartozĂłja persze legott felszĂvta magĂĄt, hogy hogy kĂ©pzelem, miĂ©rt kell ilyen bunkĂłnak lenni (= egyik kedvenc hĆbörögnivalĂłm, hogy hol van az elĆĂrva, hogy Ă©n…