Love. Teach. Play.
EsemĂ©ny: pĂĄrbeszĂ©d. HelyszĂn: utca. IdĆ: ködös, hideg, nyĂșlĂłs, amĂșgy nappal. SzereplĆk: vadidegen pasas, kutyĂĄk, Ă©n. – Milyen fajta kutya ez? – Melyik? – A fekete. – Belga. – Ăs drĂĄga? – (?)… nem nagyon. – Mennyi? – (kĂnomban ĂĄtmegyek gyerekesbe) Nem mondom meg! (a hangsĂșly mellĂ© mĂĄr csak a beee! hiĂĄnyzik) – MiĂ©rt? – Csak!…
aki Dorka (Ardi a CukipĂłk). Aki ugyan mĂĄr harmadik a sorban, mĂ©gis nekem Ć A Kutya. Akivel iszonyĂș sok örömben, szĂvĂĄsban, jĂĄtĂ©kban, közös Ă©lmĂ©nyben volt rĂ©szĂŒnk eddig, Ă©s remĂ©lem mĂ©g lesz is, sokĂĄig. Ăltala vĂĄltam igazĂĄn kutyĂĄssĂĄ; rengeteget tanultam tĆle, kikövetelte, kitaposta belĆlem, hogy ne csak elĂ©ldegĂ©ljĂŒnk egymĂĄs mellett (ahogy Timberrel tizenharmadfĂ©l Ă©ven ĂĄt), hanem Ă©rtsem…
AkĂĄrmilyen furcsĂĄn hangzik is, sok gazdĂĄt kĂŒlön meg kell tanĂtani jĂĄtszani a kutyĂĄjĂĄval. Ha azt hallom, hogy “ĂĄ, ez a kutya nem szeret jĂĄtszani”, vĂ©rszemet kapok. Ugyanis minden kutya szeret jĂĄtszani, ki Ăgy, ki Ășgy, maximum leszoknak rĂłla, ha a gazda nem rezonĂĄl. Vagy nem jĂłl. HĂĄt lehet ezt rosszul csinĂĄlni?… Lehet bizony. Sokszor lĂĄttam, hogy gazdi…